A pici lánykánk veszekszik így az éppen aktuális macskával a naptáron.

Miért? Mert a cica vitte el a cumiját. Ilyenek ezek a macsekok…...

A legnagyobb gyerek születése előtt, elég határozott elképzeléseim voltak arról, hogy hogyan fogom nevelni. Mit engedek meg és mit nem. A cumi totál tiltólistás dolog volt. Nem is vettünk.

Mivel a nagylegény hamarabb született, picike volt és a védőnő is javasolta, rengetegszer szopiztunk naponta. Had egyen az a gyerek, attól nő meg! Igen ám, de ez nagyon megtetszett neki. Egy idő után már le se lehetett szedni róla. Plusz, még valami felbosszantotta a pöttömkét, mert egyszer körülbelül két napot üvöltött végig éjjel-nappal. Ez azért eléggé ki tudja készíteni még a legharcedzettebb embert is, nemhogy egy kezdő szülőpárost. Bármit próbáltunk, bárhogy csináltuk, semmi nem volt jó. Már a falnak mentünk a fáradtságtól, amikor mondtam apának, hogy magasról letojom hogy mit beszéltünk meg a cumiról, nem érdekel senki véleménye, most hozzon egyet, mert nem bírom tovább. Teljesen kész voltunk mind a ketten. Le is ment a legközelebbi gyógyszertárba. Azt mondta mindegy melyik márka, csak adjanak egyet de gyorsan. Én annyit kértem, hogy ha lehet inkább szilikonos legyen. Vicces, de a gyógyszerész csaj pont egy német cumit adott. :) Ahogy hazaért, ki is főztük és megkapta a gyerkőc. Nem mondom hogy azonnal megtetszett neki, de legalább nem ordított tovább. Mondtuk is hogy Isten Király aki kitalálta! Azon nem különösebben paráztunk akkor még, hogy hogyan fogjuk leszoktatni róla, csak annak örültünk hogy csend van. Később meg úgy voltam vele, hogy inkább cumizzon, mint az ujjára szokjon rá. Arról azért jóval nehezebben lehet lebeszélni. Nem is volt gond vele. Ahogy beköltözött a tesó, egy hónapon belül befejezte a szopizást, cumizást, de még a kis üvegét sem kérte többet. Nahát, gondoltam milyen ügyes, okos, az én fiam!

Hááááát, a többiekkel már nem ment ilyen egyszerűen. A nagyobb lánykánk például feladta a leckét. Tőle nem is akartam olyan hamar elvenni, mert pici a korkülönbség a kis tesóval, nem akartam még a cumival is lestresszelni. Sokáig ment a huzavona rajta. Viszont amikor zsinórban többször is eljátszotta velem, hogy éjfélkor ébredt fel ordítva, hogy hol van a cumi, kezdett tele lenni a hócipőm. És ráadásul a létező leglehetetlenebb helyekre tudta eldugni. Az egész lakást fel kellett néha fordítani érte. Na akkor mondtam hogy elvihetné már a cica. Persze kiröhögött. De az a fránya macska csak ellopta. Egyik reggel kérte megint, mikor felébredt. Mondtam hogy sajnos megtetszett a cicának és éjjel elvitte. Paráztam, hogy most mi lesz, biztos lesz majd hiszti érte. Erre annyit mondott hogy: „Nem baj, már nem is kell!” Többet nem is érdekelte. Na, gondoltam jó béna vagyok, ezt már hamarabb is megcsinálhattam volna, ha tudom hogy nem kell neki annyira.

Viszont most a legkisebb nőci……….. ő aztán nem egy könnyű eset. Hiába vannak többen, hiába számítunk „gyakorlott” szülőknek, azért mindig tudnak újat mutatni a pöttömök. A kicsi lánynak volt a tesók közül a legtöbb cumija. Minimum tíz. Ő nagyon szerette szívni, rágni, hurcibálni és mindig el is hagyta valahol. Érdekes, de nálunk léteznek fekete lyukak, mert néha a dolgok úgy el tudnak veszni lakáson belül, hogy utána az életben nem kerülnek elő. Nagyon fura! Így jártunk pár cumival is. Meg volt olyan, hogy a plázában dobta el, meg az utcán. Hiába kerestük, nem lett meg. Mert persze a cumiláncot utálta, mindig leszedte. Már gondoltam is, hogy lassan befejezhetnénk. Ki is nőtte a nyáron, nagyobb méretűt kellett volna vennem. Pont otthon voltunk Magyarországon. Kerestem, de nem találtam sehol ezt a fajtát. Fura, pedig az összes gyerekkel ugyanezt használtuk. Ott döntöttem el, hogy akkor nagyobb méretet nem veszek, nem olyan kisbaba már, amúgy is mindig eldobálja őket, aztán meg én keresgéljem. A cumizásnak itt a vége. Szét is volt rágva, volt már baja elég, nem akartam tovább húzni. Persze megbeszéltük többször is, hogy nagylány már, neki ez már csúnya és nem kell. De nem adta. Akkor jöhet a cica megint. Hátha az nem lesz annyira gáz. A nővére is milyen ügyesen kezelte a helyzetet. Most is reggelre vitte el. Egész nap elvolt nélküle, nem kereste. Az estétől viszont féltem, mert csak cumival aludt el. Meg is kérdezte hogy hova lett? Én meg mondtam hogy mi történt. Akkor azért lebiggyedt a szája, de nem sírt. Összebújtunk és elaludt. Örültem hogy megúsztuk ennyivel. Na persze. Másnap cicát kért. Olyankor keresünk a neten macskás videókat. Szereti nézni nagyon. És akkora mázlim volt, mert pont volt közte egy, amiben egy cicus cumizik. Akkor kiabált a lányka, hogy : „ Cica! Add vissza cumim! Nem érted?! Azonnal hozd vissza!” Ahhoz képest hogy mennyi idős, elég szépen, tisztán beszél. Megbeszéltük, hogy ha egyszer elvitte, már nem hozza vissza. De neki akkor is kell. A kicsi amúgy is sokkal akaratosabb a többieknél, jó nagyszájú liba. Igazi művésznő. Nem hagyja magát, kiosztja a nagy tesókat, de még minket is. Igazi veszedelem.

Pedig mindig azt hittük az éppen aktuális picivel, hogy nála rosszabb, elevenebb gyerek már nem lehet. Erre mindig kiderült, hogy DE! :) Még ma is állt a naptár alatt és balhézott a macskával. Imádom ahogy előadja. :) Nagyon komoly! Közben meg úgy sajnálom, mert én vettem el a cumiját, na de ha nem teszem, mégis meddig szívná? Hogy néz már ki, amikor például egy ovis gyereknek lóg a szájából? Amíg kicsi belefér, de már egy ovisnak! Meg azért nagyon sokáig nem tesz jót a fogaknak sem. Épp most mondta a fogdoki az ellenőrzésen.

Kérni már nem kéri, nem is keresi. Csak ha eszébe jut, leszidja a macskát érte. Viszont ha valahol lát egyet, csalja, hogy: „cica gyej ide.” Szóval nincs akkora vészhelyzet, nem haragszik rájuk annyira. :) De ha megmondanám hogy én raktam el, akkor tuti biztos keresné még mindig!

Kövess a facebook-on (Bridgette) ahol a posztok mellett extrákat is találsz. Ha tetszenek a képek, bejegyzések, nyomj egy like-ot. ;)

Köszönöm!