Minden ország más és más. Ezen nincs mit vitatni. Ebbe beletartozik az is, hogy az adott országban hogyan viszonyulnak a gyerekekhez. Az olaszok állítólag rajonganak a gyerekekért. De a magyarok is elég gyermekszeretőnek számítanak. Viszont a németek…….

A jó pár év alatt, láttunk már fura dolgokat itt, ezzel a témával kapcsolatban is.

Azóta hogy anyuka lettem, tapasztaltam otthon, hogy szívesen jönnek oda emberek, még idegenek is, hogy megnézzék, akár meg is cirógassák a babát. Sokan direkt keresik a lehetőséget, hogy közelebb férkőzzenek a gyerkőchöz és kontaktust teremthessenek vele. Ahogy nagyobb lett a létszám nálunk, már olyan is akadt, aki csak azért jött oda, hogy megkérdezze: „mit képzelek, hogy akarom őket felnevelni?” Mintha egy hajszálnyi köze is lenne hozzá. Szerencsére ez ritka.

Itt viszont…… Ahogy kiköltöztünk, még új volt minden, nem is igazán figyeltem erre. Csak később tűnt fel, hogy itt nem foglalkoznak az emberek a gyerekekkel. Nem jönnek oda, nem dicsérik, nem integetnek, mosolyognak, vagy köszönnek vissza a picinek. Sokan még csak észre sem veszik őket. Félreértés ne essék, én megvagyok nélküle, csak nagyon furcsa volt Magyarország után.

Olyan előfordul, hogy jönnek az utcán velünk szemben és látom, hogy oda-vissza jár a szemük. SZÁMOLNAK! Már az is eléggé fel szokta adni a leckét, hogy összeadják őket. :) Pedig azért annyira nincsenek sokan! Legutóbb például, az új szomszédék a liftben kezdték el hangosan számolni a törpöket. Elég röhejes szitu volt. Azt viszont rengetegen mondták már itt, hogy: „ ennyi gyerekkel rengeteg a munka!”, meg „a legnagyobb tisztelet érte”. Szinte mindenütt meg is jegyeztek bennünket elsőre, akárhol megfordultunk idáig. Nekem elég fura, hogy itt sokan egyáltalán nem vállalnak gyereket, vagy ha igen, akkor legtöbbször csak egyet. De azzal sem igen szeretnek foglalkozni. Nyilván nem arról van szó, hogy mindenkinek legyen vagy 4, de hogy egy sem!? Akik ebben az országban leginkább gyermeket vállalnak, azok nem németek. Pedig itt aztán rengeteg baba születik évente. Most is láttam az újságban, hogy csak ebben a városrészben több mint ezer gyerkőc született tavaly. És jó néhány városrész van még ezen kívül….

A németnek viszont nem kell. Pedig ők is fogynak de nagyon, mégsem tesznek ellene semmit. Ha van gyerek, akkor le vannak kötve, nem lehet mindig azt csinálni amit szeretnének. Nagy úr az ego és a lustaság is kizáró ok. Plusz még rengetegbe is kerül mire felnő. Ha azt nézem, hogy itt a szülő inkább elfordul, hogy ne is lássa hogy folyik a gyerek orra a szájáig, ahelyett hogy megtörölné….. Itt aztán tényleg nem sértegetik a gyerekeket azzal sem, hogy rászólnak, vagy fegyelmezik. Mindent szabad és rengeteg mindent meg is vesznek nekik. Ez mondjuk meg is látszik. De nem tutujgatják, ajnározzák őket. Nincs annyi szeretgetés, vagy puszilgatás sem. Valahogy hiányzik az egészből a SZÍV! Erre ők azt mondják, hogy már kicsi korától kezdve önállóságra nevelik.

Nekünk például külön felhívták a figyelmünket az oviban, hogy a lánykánknak mindenképpen szobatisztának kell lennie, mert ők itt nem segítenek a wc-n. Még csak meg sem nézik, hogy jól sikerült-e megtörölnie a popót. Tapasztaltuk sajnos. :( Bár, ez a színvonal állítólag csak azokra az ovikra jellemző, ahol nagyon sok a külföldi. Nem tudom. Nekünk háromból, három ovink ilyen volt. :( A kedvencem, hogy érje fel ésszel egyedül, már a három éves is az oviban, hogy mikor van tízórai-idő és ha nem ér oda, éhen marad! Tehát, eleve ismernie kell az órát, mire oviba megy! Külön nem könyörögnek senkinek hogy menjen enni. A lányunk párszor lecsúszott róla. Vagy eljátszotta az időt, vagy nem volt hely az ebédlőben.

Én, amikor ide költöztünk, már attól is dobtam egy hátast, amikor az edzésre nem engedtek be. Azt mondták nem kell ott nézelődni. Mindegy mire viszed a kicsit, balettre, vagy úszásra. Majd ha vége, mehetsz érte. Az iskolába is rengeteg gyerek jár egyedül. Már elsősök is. Sőt, ha rossz az idő, még azok a szülők sem jönnek értük akik egyébként szoktak.

Az albérlet keresésnél pedig kimondottan hátrányt jelent, ha valakinek gyermeke van. Erről már írtam a „Te laktál már putriban?” című posztomban. Hallottam olyat is, hogy német család sem talált évekig albérletet gyerekkel. Mint ahogy mi sem. Nekünk is mondták, hogy nem gáz hogy külföldiek vagyunk, az sem ha állatot akarunk vinni, de a gyerek…… Az sem érdekes, hogy mennyi csemetéről beszélünk. Nem az a kizáró ok hogy többen vannak, hanem az, hogy vannak! Úgy tűnik nekem, még azoknál a pároknál is ahol van baba, hogy az egy muszáj rossz dolog. Szeretnek minél hamarabb szabadulni tőle.

Egyébként nagyon jó példa volt az a múltkori cikk, ahol a két éves gyerek elszökött éjjel a házból, itt Bajorországban. (Itt olvashatod) Bár nekem ez a sztori több ponton is érdekes. Az én két évesem, de még a nagyobbak is, engem keresnek először, ha bármi bajuk van. Akár éjjel, akár nappal. A másik, hogy nem indulnának el otthonról sehova, főleg nem egyedül, pláne sötétben. És legfőképpen, mi zárjuk az ajtót, amit egy két éves nem tud kinyitni. Ebből is látszik, hogy itt a gyerekeknek nincs túl sok köze a szülőkhöz. Egy fedél alatt élnek ugyan, de körülbelül annyi is a kapcsolatuk egymással. Nagyon sok embertől hallottam már, hogy 16-17 éves gyerekek már nem laknak otthon. Vagy mennek maguktól, vagy a szülő küldi el őket. Kérhetnek önkormányzati lakást, aztán oldják meg ahogy tudják. Azért egy akkora gyerek, ahhoz hogy egyedül éljen, még nagyon fiatal szerintem.

Ezért is jó üzlet itt például az idős gondozás. Vagy mert eleve gyermektelenek, vagy mert a gyerekük nem foglalkozik velük. Bár azon nem kell különösebben csodálkozni ilyen „nevelés” után. A szomszéd nénihez is évente egyszer jön el a lánya. A nagymamám mesélte nemrég, hogy otthon is beszéltek erről a témáról rádióban. Szóval nem csak nekem tűnt ez fel.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy mi alapján mondja azt valaki, hogy nem vállal gyermeket, nem akar családot, akkor sem ha megtehetné. Bár az is igaz, hogy akinek nincs, az nem tudja hogy mit veszít!

 

Kövess a facebook-on (Bridgette) ahol a posztok mellett extrákat is találsz. Ha tetszenek a képek, bejegyzések, nyomj egy like-ot. ;)

Köszönöm!