Igen. Azért elég ütős szitu volt. Nem is tudom hirtelen, hogy a szégyen volt-e erősebb, vagy a megdöbbenés. Az undorról már nem is beszélve. Na de kezdjük a legelején.

Az egész egy vasárnap este, a pink színű pisivel kezdődött.

Jött a nagylány, hogy olyan színű volt és milyen szép. Áááááá, az nem biztos hogy jó, attól hogy szép a színe. Megbeszéltük, hogy még ha nem is csíp és nem fáj, látni akarom reggel. Szóljon ha megy a wc-re.

Mit mondjak, reggel még „szebb” rózsaszín volt. Akkor azt mondta, hogy egy nagyon picit csíp. Viszont tudtam, hogy ha nincs időpontunk a dokihoz és magas lázunk sincs, esélytelen bejutni hozzá. Már az ajtóból hazazavarnak. Szerencsére délelőtt semmi gond nem volt vele. Szépen mentünk együtt a délutános rendelésre. Még jó hogy aznap apának is szabadnapja volt, így ő is tudott jönni velünk. Vittünk a rendelésre vizeletet, hogy tutira egyértelmű legyen, miért mentünk.

Az első agybajt akkor kaptam, amikor a vizsgálóban a mondókánk után rávágja a kis asszisztens csajszi, hogy menstruál a lányunk!

Persze. Nyolc éves egyébként, nyilván csak az lehet, én pedig annyira hülye vagyok, hogy nem tudom megkülönböztetni egy felfázástól. Na, gondoltam, megint „jó” helyen vagyunk.

Jött a doki, elmondtuk neki is, hogy miért mentünk. Megvizsgálta a lánykát, erre közli, hogy KUKACOS! Amiatt fertőzhette meg magát vakarózással, valószínűleg éjszaka. A rózsaszín pisi pedig, húgyúti fertőzés, nem felfázás.

Öööööö, hirtelen se köpni, se nyelni, csak néztünk ám, hogy: Mi van!??!

Most ugye csak viccel? Mégis honnan, hogy lehetne? Tessék?? A negyediken lakunk, a városban, se kutyánk, se macskánk, de még a közelében sem voltunk semmilyen állatnak. Halaink vannak, meg egy törpehörcsögünk, de azt meg nem lehet megfogni, szóval MI?? Kezet is mosunk, tusolunk minden este, én takarítok állandóan, tiszták vagyunk, szóval kizárt dolog. Nem hiszem el! Tuti nem. Kizárt!

Azért gondolom volt egy fejünk, mert rögtön elkezdtek nyugtatgatni és az orvos széles vigyorral az arcán közölte: - anyuka, hát az óvodából, iskolából, bármikor hazaviheti a gyerek. Mintha egyébként ez tök normális lenne. A nagy, nyugati, szuper precíz Németországban lett kukacos a gyerekünk!

Ott mondtam, hogy na jó, hagyjuk, szerintem húzzunk haza, a doki sem százas szegény. Ezt nem is hiszem el, tuti nem lehet kukacos, csak benézte. Azt mondta ad egy receptet, meg a lányok jönnek, vesznek mintát és megnézik mikroszkóp alatt. Akkor már rázott a hideg. Mint amikor valaki a fejtetűről beszél, te meg azt veszed észre, hogy vakarózol. Fúj!!

Nos, levették a mintát, - amit egy cellux-szal csináltak a végbélnyílásnál egyébként – és közölte a tyúk, hogy pozitív.

NA NEM! Én nem, erre nem vagyok hajlandó, nem. Már akkor kértük, hogy minden gyereknek adjanak receptet, van egy csomó gyerek nálunk, mi van ha lefertőzték egymást!? Gyakorlatilag ki lettünk röhögve, meg hogy ez nem is vészes és nem kell kétségbe esni, elég ha figyelünk a kézmosásra.

Na de, mi eddig is figyeltünk rá! Azt mondták ne stresszeljük túl alig pár petét láttak csak, ez szinte semmi.

Ok. Hazajöttünk, miután égtünk még egyet a patikában is.

Itthon azzal kezdtem, hogy utánaolvastam, hogy mégis mit kéne erről tudni, no meg hogyan kell ki irtani? Utána végképp agybajt kaptam. Minden ágyneműt, törölközőt naponta mosni, körmöket a lehető legkisebbre vágni. Ez az alap. Mert a tojások a köröm alól jutnak be a szájba, onnan meg tovább a gyomorba, ahol elkezd kifejlődni. És ha a gyomorsav nem árt neki, mégis mivel kezdjek neki a takarításnak? Ráadásul 2-3 hétig is vígan életben maradnak a peték bármilyen játékon, szőnyegen, akármin. Szállnak a porral is. Szóval hogyan, mivel takarítsam ki a lakást, ami ki is nyírja őket? Ott már egyfajta pánikot is éreztem, vagy nem is tudom mit, hogy nekem muszáj tőlük megszabadulni minél hamarabb.

Pár nappal később derült ki, hogy egy másik gyerekünk is érintett a dologban. Akkor mondta a doki az ügyeleten, hogy: ne legyünk már ennyire beparázva, látott már olyan gyereket, akinek marékszámra jöttek a kukackák a popójából!!!! De könyörgöm, milyen állatfajta az, aki ennyire igénytelen? Hogy nem vette észre hamarabb a saját gyerekén? Meg mégis, mennyire figyelnek otthon a higiéniára?

A vicc egyébként az, hogy itt a kórházban nem írhatnak fel olyan receptet, ami nem fizetős. Azt csak a háziorvos adhat. Szóval másnap megint mehettem a rendelőbe. Mondtam a csajoknak, hogy addig el nem jövök, amíg nem adnak az összes gyereknek receptet. Szerencsére nem variáltak rajta.

Több mint két hétig minden nap mostam. Többször is, mert ugye jó nagy család vagyunk. És az egész lakást lefújtuk fertőtlenítővel. A gyerekeknek pedig ÚJRA el lett magyarázva, hogy senkitől nem fogadnak el semmilyen kaját, édességet, főleg nem esznek közös zacskóból a többiekkel. Ezek után meg végképp nem. Erre hazajön a nagyfiam és meséli, hogy a tanárbácsi azt mondta a fiú wc-ben, hogy: nem kell minden kézmosásnál szappant használni! Olyan jó hogy ennyire „okos” emberek foglalkoznak a gyerekekkel. Örülök nagyon, mivel ebből a gyerekekhez annyi jutott el, hogy elég ha bevizezi a kezét és megvolt a kézmosás. De azzal meg már minek vergődni?

Most ott tartunk, hogy még van kukac tablettánk, meg vettem mellé foghagyma kapszulát is, hogy tuti legyen a dolog. Azt állítólag nem bírják ezek az izék. Lassan a kúra végére érünk. A kézmosásra pedig még jobban figyelünk mint eddig. De őszintén szólva, teljesen ki vagyok akadva az egésztől. Én vidéken nőttem fel, mindenféle háziállat között, mégsem voltam soha kukacos. Itt meg…… Megáll az eszem.

A 21-ik században élünk, és ilyenektől kell féltenem a gyerekeim az iskolában? Egy nagyvárosban?

Ha valakit komolyabban érdekel, ITT nagyon jól össze van szedve minden tudnivaló a parazitákról.

Kövess a facebook-on (Bridgette) ahol a posztok mellett extrákat is találsz. Ha tetszenek a képek, bejegyzések, nyomj egy like-ot. ;)

Köszönöm!