Azt hiszem, kevés olyan ember létezik a földön, akinek ne lenne szüksége néha egy kis pihenésre, lazulásra.

Nekem is kell! Kell az, hogy még ha nagyon ritkán is, de csak úgy legyek. Olyankor csak bambulok ki a fejemből, nem gondolkodom, még csak nem is pislogok. Van hogy nem is bírok, annyira fáradt vagyok. Kell az, hogy néha én is pihenjek egy kicsit. Mivel nem vagyok robot és nem vagyok fából sem.

Persze, mondták már, hogy: „ Ne nyavalyogjak, én CSAK a gyerekekkel vagyok itthon, nem dolgozom!”

Az a része igaz is, hogy nem megyek el itthonról, azért hogy dolgozzam valahol MÁSHOL, MÁSNAK. De ez nem jelenti azt, hogy néha ne lenne sok, ne fáradnék el, ne lennék nyűgös, vagy ne lenne szükségem mondjuk egy kis CSENDRE! Főleg ha a kisasszony órákon át képes sikítani. Én itthon huszonnégy órázom! Nekem nincs műszak vége.

Az utóbbi három hétben például elég sokat éjszakáztam is. A másod szülöttünk hozott haza valami nagyon hatékony nyavalyát, ami szépen vándorolt egymás után a gyerekekre. Meg persze ránk is. 40 fokos lázzal, hasfájással, hányással, meg hasmenéssel. De 1- max. 2 hányás, meg kb. 2 nap láz és vége. Ez szerintem nem rota- vírus lehet, de valami hasonló. És utána elég hosszú a lábadozási idő. Még mindig nem jó az étvágyuk például. Ez már önmagában is sok, mert a folyamatos aggódás, a pátyolgatás sem kevés, de mellé még hogy mindig éjjel hánytak, vagy akkor szaladtunk a wc-re…... Aztán persze nem tudok olyan könnyen visszaaludni, meg minden neszre felébredek és fogom a tálat, hogy mi van ha valakinek újra hányni kell!? De csak hogy ne legyen uncsi ez a két hetes pünkösdi szünet sem, aki letudta ezt a fajta betegséget, az most köhögni kezdett, náthás lett. „Hurrá!”

Ezek után főleg jól esne egy kis nyugi. Arra vágyom, hogy szimpla, teljesen eseménytelen, egészséges hétköznapok jöjjenek. Amikor nincs az ég világon semmi érdekes, rendkívüli, vagy netán bosszantó szitu.

Mivel nálunk a lakás elég kicsi, nem olyan egyszerű kivitelezni, hogy el lehessen bújni. Ahogy azt sem, hogy az egész család együtt menjen csavarogni. Főleg, amikor ilyen bacik túráztatnak minket. Mégis kellene a pihenés.

Természetesen ezt is mindenki máshogy képzeli el még nálunk, családon belül is.

Vannak, akik szívesen mennek kirándulni. Én is szeretnék, de azért nem mindig, meg az sem mindegy, hogy hova. A „tömeg helyeket” például ki nem állhatom. Van aki szívesen horgászik, vagy olvas, meg olyan is, aki a számítógépen szeret játszani. Vannak, akiknek csak az a kikapcsolódás, ha elutaznak valahova. Az itteni ismerősök közül meg sokan azt szeretik a legjobban, ha haza tudnak menni Magyarországra. Mi is voltunk Húsvétkor. Igaz hogy elég rohanós volt, rengeteg elintéznivalóval, mégis fel tudtam töltődni kicsit. Jól esett egy kis hazai levegőt szívni, pletykálni a rokonokkal, barinőkkel! Megvolt a kakaós csiga – füstölt kolbász „diétám”, ami igen hatékonynak bizonyult, mert gyorsan felugrott pár kiló! Bár az még nálam belefér.

De vannak olyanok is, akik kertészkedni szeretnek, vagy szöszmötölni valamivel. Vagy éppen gyűjtenek valamit. És olyan is van, akinek a vásárlás a hobbija. Bár az nem éppen pénztárca barát tevékenység. Most elég nagy népszerűségnek örvend például a jóga. Ami nem csak megnyugtat, de még egészséges is! Sokan szeretnek sportolni vagy éppen táncolni. No meg akadnak olyanok is, akiknek elég ha a tv előtt ücsöröghetnek naphosszat. Kinek mi jön be! Nálunk a gyerekek például imádnak legózni. Elképesztő dolgokat tudnak építeni és annyira bele tudnak merülni, hogy meg sem hallják még azt sem, ha enni hívom őket.

Szerintem egyébként az a legnagyobb mázlista, akinek a hobbija, a szenvedélye a munkája, hivatása. Minden nap élvezi amit csinál, örömmel dolgozik!

Én régebben ha tehettem, szívesen rajzoltam. A szívem csücske még mindig, csak ahhoz nekem kell minimum 2 óra magamban. Mire nekikészülök, előszedem a cuccaim hozzá, kigondolom hogy mit akarok, stb. Ezzel csak az a baj, hogy ha elvonulok egyedül, tuti kiszúrják a gyerkőcök és mire leérne a fenekem a székre, valaki már rúgja az ajtót, hogy „ANYAAAAA!” Na pontosan ez az, amit így nem lehet! Én szeretek belemerülni, mert olyankor teljesen kikapcsol az agyam, olyan, mintha totál máshol járnék.

A másik szenvedélyem, ami még elég friss és teljesen ki tud kapcsolni, az a horgolás. Egy cuki barinőm küldött mindig képeket, videókat gyönyörű kézimunkákról. Eleve nagy bánatom volt, hogy nem tudtam horgolni és nagyon bosszantott a dolog. Szóval úgy döntöttem, hogy megtanulom. Hetekig csak nézegettem. Úgy olyan egyszerűnek tűnt! Aztán kipróbáltam és kiderült, hogy egész jól megy. Mostanában ha van egy fél órám, akkor ezzel ügyködöm. Szeretem. És nem hátrány az sem, hogy használható, hordható dolgokat lehet csinálni. Gyakorlatilag bármit lehet horgolni, ha van elég fantázia hozzá.

De őszintén szólva, azt is el tudom képzelni, - főleg ezután a pár hét után, - hogy fekszem valami félreeső tengerparton (ahol rajtunk kívül senki sincs) a napozó ágyon és csak hallgatom a tengert. Bár azt nagyon utálnám, hogy haza kell jönnöm.

Kikapcsolódni mindenkinek kell. Muszáj hogy feltöltődj, hogy újult erővel tudj belevágni a következő hétbe. Azt meg mindenki döntse el maga, hogy számára mi az, ami a legközelebb áll hozzá, ami leginkább feltölti. A lényeg, hogy kipihend magad.

Kövess a facebook-on (Bridgette) ahol a posztok mellett extrákat is találsz. Ha tetszenek a képek, bejegyzések, nyomj egy like-ot. ;)

Köszönöm!